A honti igricek

1910-ben az ipolysági vármegyeházán Györffy István, a Néprajzi Múzeum őre állított be az alispánhoz, Marek Károlyhoz. Nem elég a kanászhangszert berakni a múzeumi üvegszekrénybe, a belőle kizengő dallamot is meg kellene valahogy fogni, csak éppen a kanász nemcsak, hogy nem produkálja a tudományát, ha kérik rá, hanem akkor is abbahagyja, ha rajtakapják, mikor a maga gyönyörűségére tutul. Ha a vármegye itt segíteni tudna, nagy hálára kötelezné a tudományt. "A honti alispán [?] kiadta az ordrét a lovas hajdúknak, hogy szaladják be tüstént a szobi meg a báti járást, s aki kanászt találnak, azt erre meg erre a napra állítsák elő. De mind hozza magával a muzsikát is, kürtöt, dudát, furulyát, ki minek mestere. Amikor Győrffy látta, hogy itt nagy dolog van készülőben, ő is segítségért szalajtott haza egy sürgönyt. S mire ötven kanász fölgyülekezett az ipolysági megyeház előtt, akkorra Pestről megérkezett a segeter), Beratin Gábor (Hajdú I.) (1984)